Menu
Site Selector

Reklámadót érintő változások 2017. évben

Általános
03júl

A reklámadó 2014. augusztus 15-től való bevezetésének története és szabályozása meglehetősen viharos.

Bevezetése óta többszöri módosításon esett át. Legutóbbi módosítása az Európai Bizottság SA.39235 határozata alapján történt, ugyanis az Európai Bizottság ezen 2016. november 04-én született döntésével a reklámadót és annak szabályozását állami támogatássá minősítette, annak progresszivitása miatt, ugyanis annak progresszív adókulcsai miatt szelektív előnyt biztosítottak egyes vállalatoknak. A Bizottság közleményében kiemelte azt, hogy…”indokolatlanul előnyben részesíti a vállalkozásokat, amelyek 2013-ban nem voltak nyereségesek, lehetővé téve számukra, hogy kevesebb adót fizessenek.  A 2014. évi magyar reklámadó-törvény értelmében a vállalatokat reklámbevételüktől függő mértékű adó megfizetésére kötelezték. A magas reklámbevétellel rendelkező vállalatok lényegesen magasabb, 0-tól 50 %-ig terjedő progresszív adókulcsok alá tartoztak. A Bizottság 2015 márciusában indított mélyreható vizsgálata kimutatta, hogy az adókulcsok progresszivitása előnyben részesített egyes vállalatokat. Az egyetlen adókulcsra épülő adórendszerekben a kisebb vállalatok minden esetben kevesebb adót fizetnek nagyobb versenytársaiknál, mivel kevesebb reklámbevétellel rendelkeznek. A 2014. évi törvényben szereplő progresszív adómértékek miatt azonban az alacsony reklámbevételű vállalatok – még reklámbevételük arányához képest is – lényegesen kevesebb reklámadó fizetésére voltak kötelesek, mint a nagyobb reklámbevétellel rendelkező vállalatok. Ez tisztességtelen gazdasági előnyt biztosított az alacsony árbevételű cégeknek a versenytársaikkal szemben. Magyarország nem bizonyította, hogy a reklámadó által megvalósítandó célkitűzés igazolta volna a progresszív adókulcsokat. A Bizottság vizsgálata ezenfelül megállapította, hogy a 2014. évi törvénynek az elhatárolt veszteségek levonásának lehetőségére vonatkozó rendelkezése szintén indokolatlanul előnyben részesített egyes vállalatokat. Ezt a lehetőséget azokra a cégekre korlátozták, amelyek 2013-ban nem voltak nyereségesek. Magyarország azt sem bizonyította, hogy a reklámadó által megvalósítandó célkitűzés igazolta volna ezt a rendelkezést. Mindenekelőtt, Magyarország azt sem igazolta, hogy egy vállalat reklámadó-kötelezettségének miért kell függenie az adott vállalat nyereségességétől, sem pedig azt, hogy miért csupán azok a vállalatok vehetik igénybe ezt az előnyt, amelyek egy adott évben egyáltalán nem voltak nyereségesek. Magyarország tisztességtelen gazdasági előnyt biztosított a szóban forgó vállalatoknak hatékonyabb versenytársaikkal szemben. A Bizottság a fentiek alapján arra a következtetésre jutott, hogy az intézkedés összeegyeztethetetlen az uniós állami támogatási szabályokkal. A Bizottság a vizsgálat nyomán arra kérte Magyarországot, hogy függessze fel az adó alkalmazását, ami megtörtént, ám ehelyett bevezetett egy módosított változatot, amelyről nem konzultált a Bizottsággal. A Bizottság vizsgálata kimutatta, hogy 2015. július óta hatályos módosított reklámadó a helyes irányba tett lépéseket jelentett, azonban nem teljesen oszlatta el a Bizottság aggályait. A módosított rendszer lehetővé teszi a vállalatoknak, hogy maguk döntsenek arról, hogy a módosított rendszer visszamenőleges alkalmazását választják-e, és fenntartja az – egy kisebb tartományra vetített – árbevételen alapuló progresszív adókulcsokat (0 % és 5,3 %). Ugyanakkor továbbra sem nyújt objektív igazolást erre az eltérő bánásmódra. Ezenfelül nem változtak a korábbi veszteségek levonására vonatkozó korlátozások. A 2016. november 04-én kiadott határozat arra kötelezi Magyarországot, hogy szüntesse meg a 2014. évi reklámadó-törvényen és/vagy annak módosított változatán alapuló, vállalatok közötti indokolatlan megkülönböztetést, és állítsa helyre az egyenlő bánásmódot a piacon. A magyar hatóságoknak most a Bizottság határozatában meghatározott módszertan alapján meg kell állapítaniuk az egyes vállalatok által visszafizetendő adó pontos összegét (ha vannak ilyen összegek). A vállalatok elkerülhetik a visszafizetést, ha Magyarország igazolja, hogy a kapott előny megfelel a de minimis rendelet kritériumainak.”

Mindezek fényében született meg a reklámadót érintő jogszabály módosítás.  

Az alábbiakban foglaljuk össze a Magyar Közlöny 2017. évi 74. számában közzétett, a reklámadó tekintetében bekövetkezett legfontosabb jogszabály változásokat.

A 2017. évi XLVII. törvény jelentős mértékben átalakította a reklámadó rendszerét, melynek részletszabályait a reklámadóról szóló 2014. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Ratv.)  részletezi. A Ratv. 2. § (1) bekezdés szerint adóköteles a reklám ellenszolgáltatás fejében történő közzététele, míg ezelőtt a reklám közzététel került megnevezésre, adóköteles tényállásként.

A törvény 2017. május 26-ától hatályon kívül helyezi a saját célú reklámra vonatkozó rendelkezéseket. Mindez azt jelenti, hogy a kizárólag a reklám meghatározott csatornákon való, ellenszolgáltatás fejében közzététele minősül adókötelesnek.

A saját célú reklám közzététel, azaz, ha az adózó saját termékére, árujára, szolgáltatására, tevékenységére, nevére, megjelenésére vonatkozó reklámot tesz közzé, nem eredményez reklámadó-kötelezettséget. Azon adóalanyok, akik kizárólag saját célú reklám közzététele okán minősültek eddig adóalanynak, és a 100 millió forintot meghaladó adóalapjuk kizárólag a saját célú reklám közzétételével kapcsolatban közvetlenül felmerült költségekből adódott, az új szabályok szerint, reklám-közzétevőként már nem minősülnek adóalanynak.

A törvény rendelkezik az adómértékekről is.

A reklám közzétevőjét terhelő adó mértéke a 2017. június 30-áig hatályos szabályok szerint az adóalap 100 millió forintot meg nem haladó része után 0%, az adóalap 100 millió forintot meghaladó része után 5,3%.

A 2017. július 1-jétől hatályos szabályok szerint az adó mértéke 2017. január 1-je és 2017. június 30-a között az adóalap 0%-a, 2017. július 1-jétől az adóalap 7,5%-a. A módosított szabályok értelmében mentes az adó alól a reklám-közzétevő adóalany adóköteles tevékenységéből származó adóévi nettó árbevételéből 100 millió forint [Ratv. 5. § (3) bekezdés]. A mentesség csekély összegű (de minimis) támogatásnak minősül, amely az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. és 108. cikkének a csekély összegű támogatásokra való alkalmazásáról szóló 1407/2013/EU bizottsági rendelet szabályaival összhangban vehető igénybe [Ratv. 5. § (4) bekezdés]. Ez alapján a 3 egymást követő adóévben az adórendszeren belüli és adórendszeren kívüli de minimis támogatások együttes összege – általános esetben – nem haladhatja meg a 200 ezer eurót. Ezt a 3 adóévre vonatkozó korlátot nem adózónként, hanem egy és ugyanazon vállalkozásonként kell számításba venni a rendelet értelmében.

A módosítás tkp. rendezi a 2017. július 01. előtti kötelezettségek, illetve befizetések sorsát is, ugyanis a

- a 2017. június 30-ig lezárult adóévekre (a Ratv. 3. § (1) bekezdés szerinti közzétevőként) bevallott és megfizetett adó túlfizetésként mutatkozik majd az adófolyószámlán, melynek visszatérítésére az adózók az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény szerint jogosultak (ennek lehetőségéről és feltételeiről az adóhatóság értesíti az adózókat);

- a 2017. június 30-áig lezárult adóévekre bevallott, de meg nem fizetett adót nem kell megfizetni;

- a 2017. január 1. és 2017. június 30. közötti időszakban az adó mértéke 0%.

A megváltozott szabályok értelmében elmondható, hogy az adókötelezettség tehát 2017. július 1-jétől, az új szabályok szerint fog fennállni. A 2017. július 1-jét magában foglaló adóév adóalapjának kiszámítására pedig átmeneti rendelkezések vonatkoznak (arányosítás, illetve könyvviteli zárlat módszere).

A reklám közzétételének megrendelőire vonatkozó adókötelezettség körében változás nem történt.

Teendők:

Meg kell vizsgálni, hogy adott esetben az adózót saját célú reklám közzététele jogcímén terheli-e reklámadó fizetési kötelezettség. Amennyiben igen, akkor a korábbi adóévekre (a 1494, 1594, illetve – amennyiben már benyújtotta a 1694 számú bevalláson) bevallott és megfizetett adó visszatérítésének feltételeiről az adóhatóság értesítést küld; - amennyiben a fentiek szerinti nyomtatványokon bevallott adót eddig nem fizette be, azt már nem is kell megfizetnie. Egyéb teendő nincs, az új szabályok szerint a saját célú reklám közzétételt nem terheli reklámadó-kötelezettség.

Amennyiben az adózó ellenszolgáltatás fejében tesz közzé reklámot, akkor a korábbi adóévekre (a 1494, 1594, illetve amennyiben már benyújtotta a 1694 számú nyomtatványon) bevallott és megfizetett adó visszatérítésének feltételeiről az adóhatóság értesítést küld, valamint, ha a bevallott adó eddig nem került befizetésre, akkor azt már nem is kell megfizetni, de az adóbevallást mindegyik adóévre vonatkozóan be kell nyújtani. Ez pl. folyamatosan működő naptári éves adózó esetében 2017. május 31. határidőt jelent 2016-os évet tekintve. 2017. adóévre vonatkozóan az adóalapját kizárólag az ellenszolgáltatás fejében történő reklám-közzététel alapján határozza meg, melynek során a 2017. adóév első félévére eső (a már említett módszerek valamelyikével kiszámított) adóalap-rész adója 0%, tehát lényegében csak a 2017. adóév második félévére eső adóalap-rész után kell adót fizetni az új, 7,5%-os adókulccsal számolva.

Említést érdemel még, hogy a módosítással párhuzamosan az adóelőlegre vonatkozó szabályok is módosultak. Mindez azt jelenti, hogy a módosítás következtében az adóelőleg összegét a nettó árbevétel és a speciális növelő tétel adja a jövőre nézve, azaz a saját célú reklám közzétételével összefüggésben, 2016. évben felmerült költségeket tehát nem kell figyelembe venni a 2017-es adóelőleg alapjának számításakor.

 

Amennyiben a reklámadót érintően a jogszabályok értelmezésében, az adókötelezettség megállapításában segítségre van szükség, a VGD szakemberei készséggel állnak az Önök rendelkezésére.